A faluról
Galgagyörk az Északi-középhegységben, a Cserhát dombjai közt található. A falut kétfelől
dombok, erdők koszorúzzák. Keletről az Ecskendi erdő, nyugatról a Szilágyi erdő.
A házak félig a domboldalakra, félig a Galga-patak völgyébe épültek.
A település ősidők óta lakott hely.
A régészek találtak itt emlékeket a bronzkorból, a vaskorból, valamint az avarok és a
/népvándorlás/ honfoglalás idejéből is.
A községet 1484-ben Gerge néven említi először oklevél. Későbbi nevei: Györke, Jurka,
Tóth-Györk, Slovenský Ďurk.
Mai nevét az 1900. évi belügyminiszteri rendelet állapította meg. A Galga pataktól kapott
előnevet, így lett a falu Galgagyörk.
A szlovák lakosságról
1711-ben 10 szlovák (tót) család költözött a településre.
1715-ben a 48 itt élő családból már 18 volt a szlovák anyanyelvű.
A török idők és a Rákóczi szabadságharc után az országon belül északról, délre vándoroltak a
szlovák lakosok, hogy itt letelepedve munkát találjanak a földesuraknál. Az Osztrák-Magyar-
Monarchia északi vármegyéiből Hontról, Zólyomból, Gömörből, Nógrádból érkeztek Pest-
Pilis-Solt-Kiskun meggyérült lakosságú területeire.
A Tót(h)-Györk nevet a betelepült szlovák családok okán kaphatta községünk.
A betelepülés java 1711-től 1723-ig zajlott.
A Györkön élő 4-5 kis-és középbirtokos család jó szívvel fogadta a szlovák lakókat, akik a
XX. század közepéig művelték és felvirágoztatták úri birtokaikat.
Pest megye észak-keleti részén az 1710-es,20-as években több településen is betelepedtek az
ország felvidéki megyéiből idevándorló szlovákok, így: Aszódra, (Őr)Bottyánba, Csomádra,
Csővárra, Domonyba, Györkre, (Vác)Egrersre, (Vác)Hartyánba, Acsára, Püspökhatvanba,
(Vác)Rátótra, Sződre, (Vác)Kisújfalura, Vácra...
Galgagyörk lakossága évtizedek óta 1000 fő körüli. A faluban a mai napig élnek a következő
szlovák vezetéknevek: Adámi, Babinecz, Babinszki, Bartók, Bartos, Blasko, Budai, Danis,
Dános, Fristáczki, Garaba, Holonka, Hrkaj, Hrmo, Jakubecz, Janta, Kokavecz, Kossuth,
Kovácsik, Krajcsovics, Laluska, Laukó, Matejcsok, Medveczki, Mlinárcsek, Mráz, Nyemecz,
Oravecz, Pancsuska, Pleva, Petrik, Petrovics, Sinko, Strbák, Strihovanecz, Styevko, Szlifka,
Szokol, Szuhánszki, Turányi, Trhaj, Viczian.
Az /ágostai/ evangélikus templomról
A községben van evangélikus templom, katolikus kápolna, babtista imaház és 5 földesúri
kúria.
A legjellegzetesebb 2 épület az evangélikus templom és a Tahy-kastély.
A XVIII. század elején betelepülő szlovákok őrizték és hozták magukkal evangélikus
vallásukat. Egyszerű barokkos stílusú templomot építettek az 1700 körül elpusztult katolikus
templom helyén. (Gyülekezet már 1650-től volt a településen.)
Az evangélikus közösség szépe fejlődött, így a templomot 1815-ben bővíteni kellett.
„...Mintegy fele része a toronnyal együtt ebből az időből való...” A templom épületét több
ízben javították, újították: 1901-ben, 1905-ben, 1941-ben, 1985-ben, 2000-ben és 2013-ban.
A templomhoz 101 lépcsőfokon juthatunk fel. Eredetileg fából készült a dombra vezető
lépcsősor. A fát a helyi kőbányából hozott kövekkel váltották fel. Majd a földbe rakott köves-
lépcsőt 1963-ban nagyméretű, faragott hosszúkás kőtömbökre cserélték, melyeket betonba
ágyaztak. Ebben az időben készült mellé a vaskorlát is.
A toronyban eredetileg 3 harang volt; 1800-ból és 1834-ből. Az I. világháborúban kettőt vittek
el hadi felhasználásra. Ezután 1927-ben a hívők Tahy István földbirtokos támogatásával ismét
pótolták a 2 harangot a templomtoronyban.
A mai temető a templom mögött van. Az öreg temető a következő domboldalon. Ennek egy
részét kb. 50 éve a katolikus hívek használják temetkezésre.
A ravatalozó a 70-es években épült, és 2006-ban pályázat útján újult meg.
A parókia a Templom-domb alján áll. Több, mint 120 éves. Ezt az épületet is többször
felújították, kívül és belül is. Itt laktak a mindenkori lelkészek családjukkal.
A lakosság, a galgagyörki családok minden munkából kivették a részüket, támogatták az
evangélikus egyházat munkával és pénzzel, vagy más természetbeni adománnyal.
A templom egy dombon áll. Már messziről látni. Itt Őrködik a szlovák és magyar lelkek felett.
Az istentiszteletekről
A XIX. század elejétől az istentiszteletek szlovák nyelven zajlottak. A XX. század elejéig
minden hónapban 1 magyar nyelvű istentisztelet is volt. Az 1907. évben ez megváltozott. Az
istentiszteletek ettől kezdve magyar nyelven folytak, és havonta 1 alkalommal szlovákul
hangzott az igehirdetés, az imádság, az énekek.
A hívek és a szlovákul beszélő tisztelendők a Tranoscius, valamint a csabai és szarvasi
énekes- és imakönyveket használták.
Váckisújfalu 1793-ban lett a galgagyörki evangélikus egyház leánygyülekezete. (Szlovákul
Ufala). A 2 község távolsága légvonalban, / és az erdőn át/ ≈ 3 km.
Mint györkön itt is szlovák és magyar lakosok éltek egyetértésben, egyenlőségben,
barátságban, hétköznapokon és ünnepeken egy közösségben.
A galgagyörki ágostai evangélikus gyülekezet lelkészei a XVIII: századtól a XXI. századig:
    1. Bartholomäidesz Mihály (1657.)
    2. Slukovinyi János
    3. Fábri Sámuel
    4. Glosius Dániel
    5. Frelich Sámuel
    6. Tesedik Sámuel
    7. Gres István
    8. Valentinyi N.
    9. Bud Mátyás
    10. Farkas György
    11. Makovinyi Mihály
    12. Sztrafakovszky Mihály
    13. Bartholomäidesz János
    14. Geguss Zakariás
    15. Benczur János
    16. Franko Mátyás
    17. Mikulás Dániel
    18. Gál József
    19. Kaszay Pál
    20. Kiss Péter
    21. Melczer Dezső
    22. Liptay Lajos
    23. Medvey Mátyás (1935-81?)
    24. Selmeczi Lajos (1981-1983)
    25. Véghelyi Antal (1983-84)
    26. Pintér János (1985-)
Prezsbiterekről
A lelkész munkáját a mindenkori prezsbiterek támogatták. Létszámuk változó: 10-15 fő.
A község jelenlegi lelkésze 1985-től Pintér János.
Az evangélikus hívek száma Galgagyörkön: 500 fő; Újfalun 200 fő.
Az istentiszteletek időpontja minden vasárnap 9 órakor Váckisújfalun, 11 órakor
Galgagyörkön.  Ugyanígy a nagy egyházi ünnepeken is tartunk istentiszteletet.

Internet címünk: galgagyork@evangelikus.hu
Honlapunk címe: galgagyork.evangelikus.hu

Szlovákul:

O dedine
 Ďurk sa nachádza v Severom stredohorí , medzi kopcami Čerhátu.
 Z dvoch strán dedinu obklopujú kopce a lesy. Z východu les „ Ecskendi ”, zo
západu les „Szilágyi”.
Polovica domov stojí na kopcoch , a polovica v údoli potoka Galga.
  Dedina je obývaná od dávnych čias.
Archeologovia tu našli hroby z doby Avarov , aj stopy Mad ́arov z X.-XI.-ho
storočia , ked ́ sa usadili v Karpatskej kotline.
Osada sa prvýkrát spomína v listinách z roku 1484. pod návzom Gerge.
Potom sa pomenuje,ako : Györke , Jurka, Tóth-Györk , Slovenský Ďurk.
Súčasný názov je Galgagyörk , po slovensky Ďurk. Dedina meno dostala podľa
potoku Galga , v roku 1900 na základe nariadenia Ministra vnútra .
O Slovákoch
V roku 1711 sa presťahovalo 10 slovenských osadníckých rodín zo severnej
časti Uhorska .
Rok 1715 je významný v hištorii dediny . V tomto roku sú evidované už 18
slovenské priezviská zo 48 rodín.
Za obdobie Tureckého , a za vojnu za slobodu Rákócziho sa prisťahovali
slovenské rodiny vo vnútri Rakusko-Uhorskej Monarchie od severa na juh.
  V rozpočtoch z r. 1720 , dedinu nájdeme medzi šľachtickými obcami , pod
názvom Slovenský Ďurk / Tóth –Györk /. Názov „Slovenský” dostala kvôli
prisťahovaným slovenským rodinám . Oni prichádzali z Hontianskej ,
Zvolenskej , Gemerskej a Novohradskej župy.
 Osídlenie slovenských rodín do obce sa dialo od 1711 do 1723. Dali sa na
putovanie , aby sa usadili i našli si prácu u zemepánoch.
V Ďurku boli vždy 4-5 zemepánske rodiny , ktoré radi príjali prišťahovalcov ,
aby mali dosť roľníkov na svojích majetkoch .
 V peštianskej župe , tu v severo – východnej časti štáte tiež v tých rokoch sa
usadili slovenské rodiny do viacerých dedín a miest , ako : Asód , Boťán ,
Čomád , Čuvár , Domoň , Ďurk , Egreš , Harťán , Jača , Pišpek , Rátót , Sőd ,
Ufala , Vacov...
 Ďurk má teraz okolo 1000 obyvateľov .
 V obci boli a dodnes sú z nich mnohé nasledujúce slovenské priezveská :
Adámi , Babinecz , Bartók , Budai ,Blasko , Brusznyicki , Danis , Dános ,
Fristáczki , Garaba , Holonka , Hrkaj , Hrmo , Jakubecz , Kiszely , Klenovszki ,
Kossuth , Kovácsik , Krajcsovics , Laluska , Laukó , Matejcsok , Medvegy ,
Mlinárcsek , Mráz , Nyemecz , Oravecz , Pancsuska , Pleva , Petrik , Petrovics ,
Sinko , Strbák , Strihovanyec , Styevko , Szlifka , Szokol , Szuhánszki , Turányi
Trhaj ,Viczián .
                          1921
O kostole
 V dedine sa nachádza evanjelický kostol , katolícka kaplnka , modlitebňa a 5
zemepánské kúrii .
  Najcharakteristickejšie budový sú : evanjelický kostol a kaštiel Tahyovcov.
Slováci , ktorý sa usadili v Ďurku , zachovali si svoju evanjelickú vieru .
Postavili si svoj kostol v jednoduchom barokovom štýle , na zrúcaninách
bývalého katolického kostola , okolo 1700 .
Spoločenstvo veriacich existovalo už v roku 1650 .
  Evanjelická cirkev sa rýchlo rozrastla a preto v roku 1815 museli kostol
zväčšiť , „ ..z týchto čias pochádza približne polovička kostola , a veža ”.
  Budovu kostola viackrát renovali v rokoch : 1901 , 1905 , 1941 ,1985 ,2ooo,
2o13.
Do kostola sa môžeme dostať , po 101 schodoch /stupkách/ .
Pôvodne boli z dreva. Dvakrát ich obnovili z kameňa / z miestnej bane / .
Kedˇ v roku 1963 robili nové schody z kameňa dali pri celom vchode aj ohradu.
  Vo veže boli tri zvony z rokoch 1800 a 1834. Z nich dva odniesli v I.- ej
svetovej vojne . V roku 1927 veriaci a pán Štefan Tahy kúpili dva nové zvony .
Cintorín je za kostolom.
Dom zosnulých obnovili v roku 2006 v rámci súbeha.
  Budova farý je dole pod kostolom . Má više 120 rokov .
Aj budovu parokii viackrát obnovili . Tu bývali vždy farári / so svojimi
rodinamy/ , ktorí slúžili na Ďurku .
  Občania , rodiny zo všetkých prác vybrali svoju čiastku i podporovali cirkev
aj prácou aj peniazmy.
  Kostol je na vŕšku . Už od dˇaleka ho vidieť . Tam stráži Slovenské
a Madˇarské duše v dedine.
O bohuslužbách
   Od začiatku 19-ého storočia bohuslužby sa konali v slovenskom jazyku.
V XX –om storočí na začiatku každý mesiac bola jedna bohuslužba
v madˇarskom jazyku , a ostatné boli v slovenskom jazyku.
 V roku 1907 to sa zmenilo a boli madˇarské bohuslužby . Slovenská
bohuslužba bola len jedna v každom mesiaci .
Veriaci a kňaz používali knihu „ Tranoscius ’’, aj pri nej čabianskú i sarvašskú
knižku . Ďurčianská evanjelická fara má fíliu, dedinu : Ufala /Váckisújfalu/, od
roku 1793. Obce ležia blízko od jedna druhého , asi 3 kilometre .
Mali sme farárov :
1 . Mihály Bartholomädies.
2 . Jánoš Slukovini
3 . Šámuel Fábri
4 . Dániel Glošiuš
5 . Šámuel Frelich
6 . Šámuel Tešedik
7 . Ištván Greš
8 . N. Valentini
9 . Máťáš Bud
10 . György Farkaš
11 . Mihály Makovini
12 . Mihály Strafakovsky
13.Bartholomäidesz János
14 . Zakariáš Geguš
15. Jánoš Benczur
16 . Mátyáš Franko
17. Dániel Mikuláš
18 . Jóžef Gál
19 . Pál Kasay
20 . Péter Kiš
21 . Dezső Melczer
22 . Lajoš Liptay
23 . Mátyáš Medvey
24 .Lajos Selmeczi
25 .Antal Véghelyi
26.Ján Pintér
                                  Julianna Nyemeczová B.
      Prezbiteria a členovia z evanjelického zbora , okolo 1950
 Farárovú prácu vždy podporovali prežbiteria .
Počet prezbiterov je :10-15 .
Dnes je pán farár : Ján Pintér.
Počet veriacich je : v Ďurku a v Ufale : 500 a 200.
Bohoslužby sa konajú každú nedeľu v Ďurku o 11-ej , v Ufale o 9 –ej hodine.
Telefonové číslo :
Internetový adress : Galgagyork@evangelikus.hu
                    Galgagyork.evangelikus.hu