Gyülekezet története

A gyülekezet története

**A legelső írásos emlékek** Galgagyörk település első említése 1484-ben "Gerge" néven történt. Ekkor még Nógrád megyéhez tartozott, a századelő (XX: század) lakosága a telepítés valószínűleg szakaszosan történt. A település eredeti neve Györke.

A török hódoltság után Hont, Nógrád és Gömör megyékből származott szlovák evangélikusokkal települt be.

Mint anyaegyház, már 1657 előtt fennállt, mert a szécsényi összejövetelen mint török hódoltságbeli egyház 1657. február 12-én rendes lelkésze Bartholomadesz Mihály által már képviselve volt.

1695-ben egy egész nemesi portát róttak rá. Birtokosai ekkor a Bene, Darvas, Egri, Csemniczky családok. A XIX. század elején a Sturmann, Veres és Párniczky családok birtokoltak itt.

Neve 1900-ig Tótgyörk, erre utal egy ostyasütő is, amelynek felirata: Toth Gyurkensis 1660

A jobbára evangélikus lakosság szőlő-és földműveléssel foglalkozott, meglehetős jólétben éltek, mert 1775-1776-ban már **tágították az eredeti templomot.** Ezekben az időkben történik, hogy egyes jobbágyok nemesi családok birtokaira költöznek, ami az egyházra nem jelentett veszélyt, mert a földesurak buzgó evangélikusok voltak.

**Földbirtokosok:** 1596: Egri András, Tahy Klára fia aki a közeli Csővár ura és Sirok várának kapitánya is volt. A XVIII. század előjén az egri testvérek � György, István, András � voltak nagybirtokosok, a család ajándékozta az egyháznak azt a kelyhet � 1737 -, mely aranyozott és 6 smaragd kővel van ékesítve. A XVIII: század végén nagybirtokos faluúr **Sturmann Márton** � császári és királyi tanácsos .

Kisebb birtokosok: Párniczky Mihály, Párniczky András; Veres Péter, Ferencz és Sándor testvérek.

**Az evangélikus templom** valószínűleg már a XVIII. század elején épült, adataink nincsenek róla. A gyülekezet 1650-ben már fennállott.

Valószínűleg annak a középkori templomnak a helyén épült, amelyet Arányi a �gótstílű, a XVIII. század elején elczopfosított� templomok között sorol fel. 1700-ban ezt írják: �Van elpusztult kath. temploma és ehhez ragasztott odu, melyben lutheránus predikátor papol.� (Földváry L.: Adatok a dunamelléki ev. ref. egyház-kerület történetéhez � Bp. 1898., 273). -Ezzel szemben a canonica visitatio 1702-ben még ép templomot ír le- (VEL Can. Vis. Lib. II. p. 85, 64)

A XVIII. században megépült barokk templomot _1815-ben bővítették,_ mely csekély változtatással ma is e képet mutatja. Mintegy fele része, a toronnyal együtt ebből az időből való.

Ebből az időből származik a templom közel feléig benyúló sírbolt, mely Sturmann Márton költségére épült (S.M.: a későbbi Veres Pálné, Hermin anyai nagyapja, későbbiekben gyámja) mint ahogy a templombővítés felét is a földbirtokos állta � mint egyházfelügyelő. A bővítés további költségeit Párniczky Mihály, a Veres család, Gosztonyi születette Osztroluczky Terézia, Tóth született Hudoba Katalin birtokosok állták, a helyi gyülekezet mindössze 250 forinttal, a leánygyülekezet, Váckisújfalu 65 forinttal járult hozzá a költségekhez.

Sturmann Márton felügyelősége alatt tündökölt az egyház lelkiekben és anyagiakban egyaránt, majd 1844-ben bekövetkezett halálával hanyatlásnak indult. Birtoka, vagyona elaprózódott, más birtokosoknál római katolikus utód maradt hátra. _A pártfogók nélkül maradt egyház csak igen szegény híveire támaszkodhatott._ Tahy Istvánné � római katolikus � úrnő adományt gyűjtött a templombelső rendbetételére, mely az első világháború és következményei miatt meghiúsult.

A templomtorony 1816-ban épült. Alakja sugár. Három harangot rejt. ( A legnagyobb 220 kg, a középső 100 kg, a legkisebb 60 kg.) A háború után csak a középső, 100 kg-os harang maradt meg, mely még az 1800-as évekből való. A többit az egyház 1927-ben Szlezák mester harangöntödéjében

öntette. A 2 új harang rendelése úgy történt, hogy azok összhangban legyenek a megmaradt haranggal. A kisebbiket � 60 kg � teljes egészében a Tahy István királyi kamarás és neje fizette és öntete, jelmondata: �Istent féljétek a hazát szeressétek�. A nagyobbat javarészt Ibrányi Mihály királyi kamarás, római katolikus birtokos és a hívek fizették, ennek jelmondata: �Erős vár a mi Istenünk�. E kettő harangot 1927. június 19-én avatta fel Liptay Lajos helyi lelkész, főesperes.

Hívő lelkek: 1930-ban házankénti összeírás szerint helyben 743 evangélikus fő él, ebből 397 férfi és 346 nő. 204 családból 149 színtiszta evangélikus pár, 36 vegyes pár (és 19 özvegy). Az ezt megelőző látogatás és számlálás alkalmával 1880-ban mindösszesen 392 lélek volt.

Lelkészlak: 1848-ban leégett a gyülekezet parókiája, s az újonnan emeltetett építmény 1879-ben ismét tűz martaléka lett. A lakosság szegénysége, a sorozatos rossz termések következtében nem tudták a hívek a maguk erejéből felépíteni, _kölcsönből sikerült új épületet emeltetni._ Melczer Dezső lelkész és Liptay Lajos lelkész, főesperes sokat tettek � anyagi és egyéb helyzetüktől függően � mind a parókia állagának javításáért, mind a templomért és a hitélet fellendüléséért.

A templom jellege: Dombtetőn álló, egy homlokzati tornyos, egyszerű barokk templom középkori nyomokon. Keletelt. A természet elemeinek kitéve, védelem nélkül álló építmény sokszor szorul renoválásra. Sokáig falépcsőzet vezet a templomhoz, majd 1911-től ezt faragott kő lépcsőzet váltja fel.

**Templomkülső:** Egyetlen, homlokzat előtt álló torony, amely, akár a főhomlokzat, csaknem teljesen híján van építészeti műformáknak. Erősen kiugró, lépcsőzetesen profilált főpárkány koronázza az épületet. A főhomlokzaton kétoldalt hullámvonalas oromzat. A középtengelyben nagyon egyszerű, négyszögletes keretelésű bejárat, fölötte kis, négyszögletes ablak, az övpárkány fölötti alsó emeleti szakasz nyílástalan, a felső szakaszban négyoldalt egy-egy szegmentíves ablak nyílik. Hegyes gúlasisak fedi a tornyot. Az oldalhomlokzatokon tükrökben négy-négy szegmentíves záródású ablak. A jobb oldali homlokzaton két-két ablak között egy ugyancsak szegmentíves záródású, vakolatkeretelésű bejárat van. A templom zárófalához csatlakozik a bővítés idejéből való Sturmann-kripta, jellegtelen, alacsonyabb házalakú építmény.

Templombelső: A templom belseje építészetileg érdektelen. A falfelületek tagolatlanok, a mennyezet sík. Fa karzat a bejárati oldalon, U alakban, tábláit rozetták díszítik.

**Berendezés:** Szószék, mely a karzat stílusában készült, fa egyszerű. Stallum: Sturmann címerrel díszítve. A padok egyszerűek A keresztelőkút az 1815-ös évekből való. _Oltárkép:_ tárgya Getsemáné. A Sturmann-család házi festőjének gyenge minőségű munkája a XIX. század első feléből. **Felszerelés:** Kehely 1: Aranyozott ezüst, gótikus, hatkaréjos széles talpszegély, részben hiányos, részben hasadt, áttört, öntött talpsávján hullámos-indás, szőlőmotívumos dísz. Egyik talpmezején egykor applikált donátor-címer volt. A szárba menő talp végződésén öntöttműves, ívsoros levéldísz. Hatoldalas alsó szárgyűrűjén �IHSVS�, a felsőn �MÁRIA�. Lapított almaidomú nódusza bordás-leveles dísszel, rotulusaiban fekete zománc, részben kipattogzott, benne gótikus minuszkulák (Johannes?). Szokatlan az alacsony kupakosár, amelyből kilenc, nagy, öntöttműves gótikus kúszólevél nő ki, egy hiányzik. Felfelé erősen szélesedő régi típusú kupa. Muzeális értékű szép magyar munka, jó arányú, nem túldíszített. Minden darabja egy időben készült. 1470 és 1520 közé tehető, de inkább a XV. századra (Mihalik Sándor szakvéleménye alapján). Magassága 18 cm. Jelenleg az Országos Evangélikus Múzeumban van. Kehely 2.: Aranyozott ezüst. Korai barokk, díszítésében még reneszánsz részletekkel. Hatkarélyos talpán trébelt díszítés, váltakozó angyalfejes és indás leveles motívumokkal. As szár nódusz alatti része hegyes, csipkézett szegélyben végződik, fölötte kerek lapocska. A körtealakú nóduszt vésett indás díszítés borítja. Dísztelen felső szárgyűrű. A kupa csészealakú, kosarán öntöttműves indás-leveles és angyalfejes ornamentika, amelyet hegyes csipkézésű párta zár le. Jegye nincs. Igen jó munka, az 1700-as évekre, vagy a XVII. század végére datálható. Magassága 24 cm.