esküvő

Esküvő1

Amiképpen az Atya szeretett engem én is úgy szeretlek titeket; maradjatok meg ebben az én szeretetemben. János 15, 9.

Jézus azt parancsolja, hogy maradjunk meg szeretetében. Kell parancsolni egyáltalán a szeretetet? Talán nem világos mindenki elõtt, hogy szeretni kell? Úgy általában mindenki fontosnak tartja a szeretetet, de nem tesz meg mindenki mindent, hogy a szeretetben megújuljon. Ezért Jézus nem csak kéri, hogy szeressük egymást, hanem még kötelez is rá. Így a szeretet megvalósul-e vagy sem, ezt nem egyszerûen reánk bízza, hanem maga gondoskodik róla, hogy a szeretet megújuljon. Nem kívülrõl szól bele az ember életébe, hanem egészen közel jött adja Szentlelkét, hogy annak gyümölcseként megszülessen naponként az életet adó szeretet.

Jézus parancsolja a szeretet: Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. (János 13,34) Jézus ezt parancsolatnak nevezi. Talán nem véletlen, és nem csupán János fogalmazása. Szeretetet parancsolni nem lehet, de talán még sem felesleges. Mert ha csak beszélünk a szeretetrõl, abból ritkán lesz szeretet. Ami nem megy "magától", és valakinek meg kell tenni, azt parancsolni kell. Ha nincs önként jelentkezõ, akkor arra ki kell jelölni valakit. Szeretni ellenségeit önként senki nem hajlandó, ezért Jézusnak parancsolni kell. Kell, hogy megszülessen a szeretet, mert szeretet nélkül nem lehet tetszeni Istennek. Kell a szeretet, mert szeretet nélkül meghal a világ, és mi is mindannyian. Aki megfigyelte önmagát, az tudja, hogy a szeretetnek vannak szûk és bõ esztendei. A szeretet szinte mindig erõfeszítést kíván tõlünk. Különösen akkor, ha nem vagyunk �szeretetre méltóak�. Ekkor szükségünk van arra, hogy valaki kívülrõl lendületbe hozza, hogy valaki akár parancsolja. Ennek a lendületnek azután lehet sokféle eredménye. Lehet hogy bosszankodom: nekem ne mondja meg senki, hogy kit és hogyan szeresek. De ha már bosszankodom rájöhetek, hogy nem is tudom õt szeretni! Segíts, hogy szeressem, ahogy te szeretsz engem. S miközben Isten parancsolja az talán arra is rájövök, hogy nem is akarom szeretni õt, mert kellemesebb a haragot táplálni, mint erõfeszítést hozni a békesség helyreállitásáért. Végül talán a szeretet parancsa nyomán magamba szállok és addig nem nyugszom, amíg én (nem õ), szeretni nem tudom. Talán Jézus parancsa nyomán addig nem nyugszom, amíg meg nem találom a másikban � akár a többiekben-, azt amiért mégis kedvelhetném. Ez persze nem megy egyik pillanatról a másikra, van akirõl magam sem tudom, hogy mi az, amiért szerethetném. Egy azonban azonnal biztos lehet: nemcsak értem, de mindenkiért meghalt és feltámadott Krisztus. Az Úr Jézus látta, hogy a szeretetre vigyázni kell, mert a legforróbb szeretet is kihûl magától, ha nem kap felülrõl támogatást. Ha nem is tudunk olykor többet tenni, legalább imádkozzunk azokért, akikre úgymond jogosan haragszunk, és ne tápláljuk a haragot, hanem igyekezzünk a haragtól mielõbb megszabadulni. Új a parancsolat, mert a szeretetnek mindig meg kell újulni, mert a tegnapi szeretetre már csak emlékezni lehet de élni belõle lehetetlen. Ráadásul az õs ellenség abban leli örömét és mulatságát, hogy a keresztyének között a szeretetet megzavarva, csupa gyûlöletet és irigységet támasszon. Mert jól tudja, hogy a keresztyénséget a szeretet építi és tartja meg. Ezért buzdít Krisztus olyan nagyon, hogy a szeretethez mindennél szilárdabban ragaszkodjunk. S erre legtökéletesebb kettõs példaképül Atyját és magát állítja elénk. Az én Atyám - mondja - úgy szeret engem, hogy rám ruházta minden hatalmát. Most ugyan szenvedni enged, ámde mindent amit teszek s tûrök, úgy veszi, mintha Vele történnék s a halálból majd életre hozva, mindenek Urává tesz és isteni felségét megdicsõíti rajtam. Ugyanígy szeretlek én is titeket. Mert nem hagylak bûneitekben s a halálban, hanem mindenemet latba vetem, hogy kimentselek belõle titeket. Tisztaságomat, szentségemet, halálomat, feltámadásomat, - minden erõmet rátok ruházom. Maradjatok hát meg egymás között ebben az én szeretetemben. Krisztus példája nyomán gyakoroljuk hát e parancsolatot egymás között. Ki-ki a maga helyén a másik iránt.

Esküvõ2

János 15, 5 Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (esk.Ggy)

Mindezt Jézus mondta a hallgatónak. Figyelmeztetése nem csak az akkori tanítványoknak szólt, hanem minden embernek! Ez pedig így marad az örökké mindvégig, még a mennyben is. Csak ott a mennyben, már nem kell senkit meggyõzni ennek teljes igazságáról, mert ott már minden világos és egyértelmû lesz. De itt a földön, még ez a legfontosabb feladatunk. A házasságkötéskor is ez a legfontosabb figyelmeztetés. Jézus nélkül nem érdemes semmibe belefogni, Jézus nélkül nincs értelme semminek. De ne csak figyelmeztetésnek vegyétek, hanem akár jókívánságnak is. Jézus nem egyszerûen arról szól, hogy hiába erõlködtök úgy sem mentek semmire, hanem ezen felül arról is szeretne meggyõzni benneteket, hogy ami nektek reménytelen az általa és Benne valóság. Ha pedig ez így van-- márpedig Isten Krisztusban adott ígéretei igazak- akkor nem születünk, házasodunk és élünk, dolgozunk hiába. Sõt minden Istennek tetszõ, gyümölcshozó, de csak Krisztusban. Ennek kezdete pedig az, hogy Krisztus nevére lettetek megkeresztelve. Ez pedig akkor történt, amikor még nem tudtátok, hogy kicsoda Õ. A gyermek mielõtt megszületik, már Isten számon tartja és vigyáz rá. Igy a keresztelés nem egyszerûen emberi elhatározás szüleménye, nem az ember találja ki, még csak nem is az emberi választásból történik, hanem maga az Urunk, Krisztusunk akarja így. S mert Õ akarja, ezért késõbb is lehet erre épiteni. Lehet épiteni rá fiatalon és idõsen. lehet épiteni akkor, amikor gyerekként készülünk a nagybetûs életre, de akkor is, amikor két ember egy férfi és egy nõ készül összekötni közös életüket, hogy annak ne legyen vége még a halállal sem. Ez bizonnyal igaz! Tudom s mind az egész világ elõtt vallom, hogy Isten kegyelmébõl hiszek az ember-Krisztusban. Nála akarok maradni, Õt semmiképpen meg nem tagadom. Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek! Ezért ebben a meggyõzõdésben kell maradnotok és ebbõl van és lesz életetek. Ebbõl nyertek erõt mindenhez, amit tennetek és cselekednetek kell. "Ezzel a hittel eszem, iszom, alszom, ébredek, dolgozom, - teszek s tûrök mindent, s tudom, hogy mindez Istennek tetszõ jó gyümölcs. Az ilyen embernek minden cselekedete, - legyen az akármi: kicsi vagy nagy - csupa jó cselekedet. Nincs az a feladat, amit jó kedvvel meg ne tenne s nincs az a megpróbáltatás, amit zúgolódás nélkül el nem hordozna." Isten minden ember életében gyümölcsöt keres. De azt is szem elõtt kell mindenkinek tartania és jól eszébe szivébe vésnie, amit Jézus mondott: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Oh tudom, tudom, kiben hiszek, Nem, nem hagyom el hitemet; Akármely terhet könnyen viszek, Míg ez emeli lelkemet. Szent meggyõzõdés, te vagy legfõbb kincs, Tenálad becsesebb jó nincs.