Keresztelő

Keresztelõ2

Máté 18,14 A ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Kell-e ennél jobb hír a jõnket illetõen, de vajjon figyelünk e-rá?

Lehetetlen, hogy a környezetünk és a világ híreire ne figyeljünk. Mert akkor nem is lennénk emberek. Mire használjuk a MÁSOKRÓL megtudott dolgokat? Vajjon ugyanarra, amire a mi Mennyei Atyánk? Hogy megsegithessen, hogy megmenthessen? Mi pedig gyakran a másik ellenére, kárára használjuk, azt amit megtudunk . De ha semmirõl semmit sem akarunk tudni, akkor is a mai technika �jóvoltából� elborítanak a hírek. A mindennapi hírek kétféleképpen hatnak az emberre. Van aki a hirek áradatát megadással tûri, ha nem igy tenne, ki sem bírná. Mások a hírek iránt mohón érdeklõdnek, de vajjon miért? Miért fél az egyik, miért vágyakozik a másik a hírre? Mert az egyik ...azt gondolja, hogy lemarad valamirõl... a másik gondolja: ártalmas, tehát védekezik a hiráradat ellen. Az Istentõl jövõ hírekkel vajon nem ugyanazt tesszük? Olykor habzsoljuk, és csak azt emeljük ki belõle, ami minket édekel, máskor pedig kerüljük. Pedig nem kellene félnünk, hiszen nem maradunk le semmirõl. Mert a ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen a kicsinyek közül. Kérdés: elég e ezt elmondani, vagy próbáljuk meggyõzni a kételkedõket? Vagyis csak továbbadjuk, amit Jézus Krisztus mondott, vagy próbáljuk meg is magyarázni? A világ hírei mind azért hangzanak el, hogy valaki elhelyezkedhessen vagy jobb pozícióba, jobb helyzetbe kerüljön. Ez önmagában nem baj, hiszen meg kell találni az embernek, a legmegfelelõbb , vagyis az Isten által készített helyét. Az elénk került ige arról szól, aki nekünk is helyet készített. Nem arról beszél, hogy nekünk mit kell tenni, hanem a Mennyei Atya akaratáról. Isten azt akarja, hogy egy se vesszen el. Ebben éppen az a legmegragadóbb, ahogyan ebben az embernek nincsen szerepe.

Annak tanácsai, kérései, útbaigazításai, parancsai és tettei kerülnek elénk a Bibliából, aki "MÉGIS" munkálkodik aki nem akarja, hogy egy is levesszen e kicsinyek közül. Ehhez, hogy ezt higgyük nem az emberre kell nézni, nem is a magunk hûségét kell szemlélnünk, vagy megvitatnunk, netán munkánkat elemeznünk, hanem belesimulnunk Isten tenyerébe. Jézusra való tekintettel lehet miénk ez az ígéret, reá való tekintettel részesedünk a megtartatásban. Amikor azt olvastuk például József történetében: "amihez hozzáfog, az mind sikerül", ez nyilván nem József szakértelmérõl való hir, hanem, hogy "teszi az Úr". Ha teszünk is valami jót, azt nem mi, hanem Õ teszi...cselekedeteinket felhasználhatja, de nem feltétlenül. Ezért nem tetteink miatt, nem azért mert megérdemelné bárki is, hanem egyedül saját elhatározásából ajándékozza nekünk az életet itt a földön, és az el nem múlót az örökkévalóságban. A kikívánkozó kérdés: mi az értelme ember tevékenységének? Egyáltalán értelmes-e az emberi tevékenység? Amikor az ember a szobában benn van, nem "érdemes" azon gondolkodni, hogyan lehet ide bekerülni, hanem el kell foglalni a rendelkezésre álló helyet. Amikor Isten azt igéri, hogy ott lehetünk, ahol Õ van, akkor nem az a kérdés, hogy hogyan juthatunk oda, hanem hogyan éljünk, hogy ki ne küldjön, s ne mondja eredj el nem ismerlek téged.