Prédikáció

  1. Móz 20,1-17

**Én vagyok az ÚR a te Istened!** Mi lenne, ha most is azon kellene gyötrõdnünk, hogy valóban kicsoda Õ. És vitáznánk, hogy kinek van igaza? Mi lenne, ha mindannyian betartanánk a parancsolatokat?

Mi lenne, ha nem senki nem tartana be egyetlen parancsolatot sem soha?

Mi lenne, ha Jézus nem töltötte volna be teljesen és igazán ezeket a rendelkezéseket?

   1. A tiz parancsolat nekünk elsõsorban tükör, amelyben megláthatjuk önmagunkat. Szükség is van erre naponként, hogy el ne tévedjünk végképp, és el ne szakadjunk attól, aki ezeket a parancsolatokat adta.
   2. A törvény másodszor Krisztushoz terel, mert Õbenne van reményünk. Õ az, aki eligazit a követelmények teljesithetetlen útvesztõjében. Benne látható, hogy Isten mielõtt követel ad, megadja mindazt, ami szükséges. Mégis mi emberi rendektõl félünk, és azt gondoljuk. hogy annak jó vagy rossz volta határozza meg életünket A magunk törvényei-alkotmányai bizony megkérdõjelezhetõk, ingatagok, megváltoztathatók. Szükségünk van arra, hogy tekintetünket arra a szent alkotmányra vessük, amely magától Istentõl ered, és ezért az egyházban megfellebbezhetetlen. Az világos, hogy a törvény megszegõinek büntetés jár. Az úrvacsorai liturgiánkban hallhatjuk: �mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bûnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyûlölnek engem.� Azért van mindez így, mert a bûnesetben nemcsak egy apróság történt, mert nemcsak õsszüleink buktak el, hanem igen súlyos visszaélés történt, ott mindannyian elbuktunk. Ki az közülünk, aki joggal mondhatná, hogy bármelyik parancsolat ellen is nem vétett soha?! Hegyi beszédben Jézus mindannyiunkat leleplez, és egyértelmûvé teszi, hogy az összes parancsolat ellen vétettünk!

Amíg a törvény alapján akár ártatlanok lehetünk, de épp az evangélium az, amely a legsúlyosabban leleplez és elítél. Nem is csoda. Hiszen mirõl is szól az evangélium? A megváltásról! És miért kellett a megváltás? Mert az ember menthetetlenül elveszett! Az evangélium azonban épp azt hirdeti, hogy bûneink Istenhez kiáltanak! Igaz, a törvény csak eddig tud eljutni, és addig, hogy meghirdeti a büntetést. Az evangélium lényege viszont az, hogy Isten maga siet megmentésünkre, hogy a kereszten eltörölje vétkeinket. Törvény és evangélium. Egy rendszerbe nem foglalható ugyan a kettõ, de arra is vigyázni kell, hogy egyik nélkül nincs meg a másik! Lehet, hogy az evangélium a fény, a törvény az árnyéka, de se az árnyék nem létezik a fény nélkül, se fény nincs árnyék nélkül. Egybeolvadni sosem fognak, de szét sem szakíthatók.

Isten elsõnek a Rá vonatkozó parancsolatokkal foglalkozik. Egyrészt mert ezek a legfontosabbak. Másrészt, mert ezekbõl kell folyjon a felebarátra vonatkozó rész. Jézus megerõsíti a kõtáblák sorrendjét, és nekünk sincs jogunk felcserélni. Pedig mennyivel elõbbre tartjuk a másodikat! Ráadásul igencsak formálisan értjük. Pedig ha a tizediket komolyan vennénk, kiderülne, hogy nemcsak a tettleges cselekményeink, de már a kívánságaink is bûncselekményt jelentenek! Az elsõ az, hogy Istennel legyen helyén a viszonyunk, és mindenek felett imádjuk Õt! Nem azért követeli ezt tõlünk, mert ilyen kicsinyes és önzõ alak lenne, hanem azért, mert tudja, hogy ez az egyetlen lehetõségünk arra, hogy életünk rendben legyen. Az Õ egyedüli imádata az egyetlen lehetõségünk arra, hogy megmeneküljünk, és életünk legyen! Látjuk, hogy pusztán a földi élet sem lehetséges anélkül, hogy megtartanánk a törvénynek ezt a minimumát, ezt az alkotmányt - az örökélet pedig végképp lehetetlen nélküle!

Konfirmáció 2005

 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok, hogy lássák az emberek, és dicsõitsék érte a ti mennyei Atyátokat.”

Többen elmondták, hogy azért konfirmálnak, mert ajándékot kapnak. Én is mondom, ne is konfirmáljatok, ha nem vártok ajándékot. Mert a konfirmáció lényege éppen, az ajándék. De azt ne gondoljátok, hogy az az ajándék a legnagyobb , amit szüleitektõl keresztszüleitektõl, nagy szüleitektõl kaptok az a legnagyobb és azért éri meg konfirmálni. Nem tudom mit kaptok ti, de azt tudom, hogy mivel akar megajándékozni Õ akirõl eddig tanultatok, akinek most szine elõtt álltok. Ahogyan mi ajándékozunk, és ahogyan Õ ajándékoz, van néhány alapvetõ külömbség. 1, Tõle csak akkor kaptok ajándékot, ha kértek... Jézus maga biztatott: kérjetek és adataik keressetek és találtok és zörgessetek és megnyittatik nektek... Kérni kell most és megkapjátok.... kérni kell késõbb is, amíg csak tart majd földi életetek ujra és ujra, és megkapjátok. Amit Õ ad, az igazi ajándék a szó legszorosabb értelmében... Ajándékoz, tehát nem kell visszadani... Ajándékba adja, tehát nem kell megdolgozni érte... Ajándékba adja, tehát nem kell kiérdemelni... Ezt az ajándékot nem csak a legjobbak kapják, de csak azoké marad, akik egy egész életen át kérik várják, mint egy kisgyermek Ezt az ajándékot azonban nem lehet pézzé tenni, de meg lehet belõle élni... sõt csak ebbõl lesz élet. Ez az ajándék nem megy tönkre. Egy számitógép- ha így halad ebben a fejlõdés – néhány év mulva már alig adnak érte valamit. Motorkerékpába üzemanyag kell, hogy nem csak disz legyen... az is könnyen leromlik.

Áhitat

Lk. 14,27-33 Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le elõbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy - miután alapot vetett, de nem tudta befejezni - gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” „Vagy ha az egyik király el akar indulni, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül-e le elõbb, és nem tart-e tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? Különben követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom.”

Jézus minden igéjében valami módon követésre hív minket. De nem vak követésre, hanem lehet sõt kell mérlegelni, megéri-e Õt követni. Megéri: errõl akar meggyõzni például a szántóföldbe lerejtett kincs és az igazgyöngy példázatával. Mindenkinek megéri; akár szegény -mint a többség-, vagy akár gazdag- mint kevesen minden korban- megéri ha kell mindenét otthagyni, lemondani vagyonáról, mert bõséggel kárpótol az Isten. Az Õ tanítványának lenni ma is megéri... Ez nem kérdés annak, aki csak benne bizik, hiszen nap mint nap megsegít és támogat, hogy végképp el ne keseredjen támogat, hogy el ne fogyatkozzék a hit és reménység. Ez a reménység több, mint az amit mondani szokás; majd csak lesz valahogy, hanem komoly számadás eredménye. Olyan mint amikor a mai tervezõ és kivitelezõ leül számolni, hogy mibõl mennyi kell és lesz e elegendõ pénz ennek befejezésig? Ha keresztyén életünkben készítünk ilyen mérleget, sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint a mérnök. Mi nem a saját lehetõségeinkkel számolhatunk, hanem ennél jóval többel... nem arra kell tekintettel lennünk, ami éppen most rendelkezésünkre áll. Nem hasonlít ebben a mi mérlegelésünk a mérnök tervezéséhez. A mérnök arra törekszik joggal, hogy nem legyen semmi, ami nem látható elõre. A mérnök azzal számol, ami éppen elõtte van, akár tornyot akár házat, vagy bármilyen épületet tervez... Mi nem azzal számolunk, ami éppen elõttünk van, nem azzal ami miénk, ennél sokkal több áll rendelkezésünkre... De Isten gyermeke nem elsõsorban azt akarja megvalósítani, amit maga tervez, hanem azt keresi és abban munkálkodik, amiben Isten látni szeretné. Csak a legritkább esetben kell feladnia azt, amit eddig csinált.. Inkább biztat: nem vagy egyedül! Biztatja a gyermeket a tanulásban, tanárt a tanításban, buzdítót a buzdításban. Szükség van mi is erre! Lehetetlen a mai követelményeknek megfelelni, annál is inkább, mert mindenki másként látja mi lenne szükséges.. Lehetetlen az életre elõre gyerekeket felkészíteni, mert az élet változik, és többnyire nem abban, amiben várjuk. Nem abban, amiért esetleg küzdünk magunk is, hanem többnyire abban, amiben nem kellene. Nehéz szinte reménytelen megmondani, hogy mi az, amit valóban érdemes megtanulni, lehelten olyan szakmát ajánlani, amire biztos, hogy lesz szükség. Vagy ha igen, ma még senki nem hisz el, mert ma még abból megélni lehetetlen.... De hát nekünk nem csak azzal lehet számolni, amit látunk elõre, amirõl a prognózisok- elõrejelzések- szólnak, hanem nekünk muszáj Istennel számolni. Ez még akkor is igaz, ha nem megy így sem simán minden... ne keseredjen el senki emiatt, mert ha Krisztussal nem is zökkenõmenetes az élet, de bizonyos nem cél tévesztett. Amikor pedig nem látunk kiutat, ne higgyük hogy nincs, mert amikor minden bezárul minden emberi lehetõségnek vége akkor látszik, hogy neki még van terve velünk és másokkal is... így soha nem kell és nem szabad semmit ami jó feladni. Hogy ez mind igaz, errõl a zsidó levél ismeretlen szerzõje is meg akar gyõzni amikor ezt mondja: Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevõknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedõ terhet, és a bennünket megkörnyékezõ bûnt, és állhatatossággal fussuk meg az elõttünk levõ pályát (Zsid. 12,1). Futni a pályán, végezni mindennapi munkánk erre mások, akik elõttünk éltek is biztatnak... emberek akik küzdöttek, akiknek kilátásai nem voltak jobbak gyakran, mint a tiétek... sokszor vágtak bele reménytelen küzdelembe, de akik hitték, hogy többjük van, mint amit látnak, azoknak küzdelme nem hiábavaló volt soha. E küzdelemben egyetlen dolog az ami eltéríthet, a bûneink.... A bûn gyökere pedig a kishitûség: azért nem tanul a diák, mert nem hiszi, hogy még fontos lehet számára, azért nem tanít a tanár, mert nem hiszi, hogy ébredhet az elmondott sok szép és jó nyomán lelkesedés és élet... Pedig ez már nem a mi feladatunk. Bár mi emberek szeretnénk állandóan az eredményt látni, sõt a másikon is számonkérni, de a mi dolgunk vetés... a többi az Istené. Hiszen minden jó és tökéletes ajándék onnan felülrõl az Istentõl száll alá ma is.... Ne féljen senki, hogy ma már nincsenek Istennek ajándékai, amit el lehet fogadni, amibõl lehet majd a jövõben is élni és amit nektek is tovább lehet adni. Van bõséggel még mai is megismerni való van bõven akár kutatnivaló és olyan dolog ami rátok vár, de soha ne feledjétek bármibe fogtok ma és a jövõben, nekünk akik Benne hiszünk több van: Õ maga, Õ aki bizonyította mennyire értünk él, Õ aki odaadta értünk életét, hogy bõségben éljünk...